Egyre jobban nyikorog a fiók, elkopnak benne a képek
Egyre könnyesebb lesz a szemem, akármikor rájuk nézek
Pedig annyira széles a mosoly, minden az arcomra írva
De véletlen elszakítom ahogy szorítom őket remegve, sírva
Vajon mi tett be a sírba? A kérdésre senki nem felel
Nem tudom mitől lettem ilyen de már nem is érdekel
Engem már nem érdekel hogyha utálnak azért aki vagyok
Nem érdekel már semmi, az sem hogyha belehalok
Ne kérdezd többet hol van, az gyerek aki régen voltam
Valószínűleg holtan fekszik valahol a porban
Én már megváltoztam, egy angyalt az égről lehoztam
Aki talán az egyetlen oka, hogy még mindig a kezemben van a tollam
És amíg Ő erőt ad nekem, én nem teszem le lantot
És amíg levegőt kapok én nem teszem le a bluntot
Mert engem már nem érdekel hogyha utálnak azért aki vagyok
Nem érdekel már semmi, az sem hogyha belehalok
Ja, ja, az sem hogyha belehalok
Az sem hogyha belehalok
Az sem hogyha belehalok
Az sem hogyha belehalok
Ez vagyok én igen, ez vagyok én, most lehull a lepel
Nem tudom mitől lettem ilyen, de már nem is érdekel
Engem már nem érdekel hogyha utálnak azért aki vagyok
Nem érdekel már semmi, az sem hogyha belehalok
