talpig feketében

Szenved a test és lélek Ti nem érzitek azt, amit én érzek Mindig is többet akartam annál Hogy unalmas átlagos életet éljek Teltek az évek én csak sírtam, szívtam, párbajokat nem vívtam És ha már minden kötél elszakadt leültem és kínban verseket írtam Ahogy elteltek a hetek, a hónapok meggyógyultak a sebek De lettek hegek és nyíltak a szemek, a listáról idővel lekoptak nevek De olyan aki kezet nyújtott a bajban Felhívhattam volna ha baj van Nem volt senki, aki meghallja a hangom a zajban Hiába a művészi hajlam mikor az ajkamon nem jöttek ki a hangok Csak azt vettem sokszor észre, hogy szinte megőrülök annyira pangok Mindig a bluntok, mindig a poharak, mindig a rossz út Mindenki keresztbe tett, de én soha nem terveztem bosszút Ittam egy rövidet, ittam egy hosszút, meg még egyet, kettőt, hármat És ha ettől sem ment el a bánat, akkor ittam még egy párat Yah Nem volt senki Senki Az a helyzet, hogy problémák voltak, vannak, lesznek Ezzel a kezedből esznek, közben a vesztedre mérget vesznek De én nem vesztek Mer' a végén majd úgyis az nyer, akiben kételkedtek Mer' amíg titeket dédelgetnek, én virrasztok minden éjszaka És a művészet az, ami tartja bennem a lelket és nem a pénz szaga Nekem többet ér minden pénznél Hogy ott van a sorok között minden érzelem És nem fogom soha eladni az életem Számtalan kísérlet ellenem áruld el ennek mi haszna van Millió dementor velem, hogy engem elfogjatok kevés lesz Azkaban Színtelen, szagtalan, soha nem találtok rám, mer' én nem létezem Sebezhetetlen vagyok, hogyha magamat felvértezem Kergettek abban a tudatban, hogy nekem nincsen sehol semmi menedékem De beszartok, mikor a hátatok mögött felbukkanok talpig feketében (Mint egy temetésen) Lehet nem véletlen, ha rajtam múlik nem maradtok életben 18 évesen, lehet még éretlen (De hidd el a pengém nem életlen)