Ezer csillag

Őszi alkonyon égi nagy malom Balsorsot, bú virágát őrölnek azon Ködlik a határ, száll a fecske már Vissza sem néz, messzi égen jár Ősök énekét, sorsát, életét Égig érő fenyvesekben bús szél hordja szét Ősi föld szava, fáj a bánata Jár a malom, nem pihen soha Ezer élet, ezer csillag Sorsunk tűzzel-vérrel írtad Jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet Nem fog rajtunk bús igézet Viharban nyíló virágunk újra hazatalál Járja száz csatát, gyermeket, anyát Rabszíjra fűzöttek búcsúzó dalát Járja falvakat, vért és lángokat Perzselt földön holt álmokat Ezer élet, ezer csillag Sorsunk tűzzel-vérrel írtad Jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet Nem fog rajtunk bús igézet Viharban nyíló virágunk újra hazatalál Ezer élet, ezer csillag Sorsunk tűzzel-vérrel írtad Jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet Nem fog rajtunk bús igézet Viharban nyíló virágunk újra hazatalál Én a bánatom egyszer átadom Őszi alkony égi malmán jól megjáratom Járja majd sokat míg a pirkadat Újraéleszt reményt, álmokat Lángszín hajnalon áll meg a malom Nem járnak, nem őrölnek többé már azon Tisztul a határ, csillagúton jár Száll a fecske, fészkére száll