Véletlen Találkozás

Véletlen, hogy éppen arra jártam Egy délután a másik oldalon Úgy jött felém ott azon az utcán Hogy nem tudtam, kivel találkozom - Megismersz? -kérdezte tőlem és a szeme olyan furcsán csillogott Én átöleltem őt és vigasztaltam Hogy igazán semmit sem változott Beültünk a régi cukrászdába A gyűrűjén csillant a napsugár Nem kérdeztem tőle mégis mondta Hogy férjhez ment 3 éve már És elmondta, hogy van egy kertes házuk Lőrincen, hol tiszta a levegő A férjével egy üzletet csinálnak és hál'istennek akad még vevő A kávéját cukor nélkül itta De mosolya még mindig a régi volt Az motoszkált bennem, hogy miért is lett vége - Hát igen, nem is tudom És megpróbáltunk beszélgetni arról Hogy mi volt régen, s hogy most mi van De úgy tűnt, hogy az emlékeink csalnak Hisz az élet soha nem volt gondtalan. És azt mondta, hogy a boldogság csak egy álom A remény és a csalódás között Én nem tudtam, hogy mit mondhatnék erre S egy angyal szállt az asztalunk fölött És felgyúltak a lámpák a téren és azt mondta, hogy most már mennie kell S mikor elváltunk végül, még elmondhattam volna - Hát igen, vagy már nem is tudom