Majd' elfújt a szél,
Rég volt már ilyen.
Oly' könnyű volt az ég,
és nem nyomta a vállam.
Százszor is elmentél,
De emlékszem, milyen,
Vihar után békesség,
Vagy ezt csak kitaláltam?
Nem vagyok jó,
és nem is leszek már.
A szél majd úgyis elvisz,
Vajon lesz, aki hazavár?
Nem vagyok jó,
és nem is leszek már.
Most mégsem fúj a szél,
Rám néz egy szembogár.
A jövőt úgysem látod most,
Mindig csak így utólag.
Szeress egy lányt, illatost,
S ő majd megmondja rólad:
Jó vagy hozzám, s ne feledd,
Az otthon ott van, ahol vagy.
S majd mondasz te is szépeket,
Kacérkodó éneked.
Nem voltam jó,
és nem is leszek már.
Talán a szél leszek
Vagy egy nagy madár.
Nem voltam jó,
és nem is leszek már.
Majd egyszer leesek,
Vajon lesz, aki hazavár?
