Már alig emlékszem rád,
Olyan halvány minden.
A tavaszom voltál,
De őszre nem maradt semmim sem.
Csak szépen lassan magam lettem,
óriás egy albérletben
Csillagokat halásztam
Az ablakomban részegen.
Lebegésből merülés
Bárcsak te meg én
Lebegésből merülés
A semmi peremén.
Egymásnak adják a kulcsot
A nappalok és éjszakák.
Nem történik semmi,
Csak ez az összevisszaság.
Reménytelen reménykedés
De mégis élvezem,
édes kis megsemmisülés
De majdcsak megérkezem.
Lebegésből merülés
Bárcsak te meg én
Lebegésből merülés
A semmi peremén.
Lebegésből merülés
Bárcsak te meg én
Lebegésből merülés
A semmi peremén.
Lebegésből merülés
Bárcsak te meg én
Lebegésből merülés
A semmi peremén.
Lebegésből merülés
Bárcsak te meg én
Lebegésből merülés
A semmi peremén.
