A szívem megvan, csak a fülem nem működik.
Lehet ezért mondom a magamét, amíg rám esteledik.
Csillagok alatt máshogy jön a hang a szájból,
Lehet ezért lett nekem eltévedj a kitaláljból.
Mondom, mondom, mondom,
Hallgatsz, hallgatsz, hallgatsz.
Sebes a könyök, de mégsem
Fáj úgy, mint a tapaszt -
Lerántani, mint dolgokról a leplet.
De egyedül vagy és senki nem kereshet.
Szép az élet, de mégis csak nézed,
Hogy egy kis lakásból, hogy lesz egy élet.
Mikor már azt hittem, kisöpörtem mindent,
Egy bokor alól előbújsz fenn a hegygerincen.
Te ártatlan vagy, én tettelek bűnössé,
Miattam váltál idegenné, hűvössé.
Jólvan, jólvan, jólvan,
Most már hagylak, hagylak, hagylak.
Nem tehetlek el igazán,
Csak belül magamnak -
Zárlak el, mint legféltettebb kincset,
Ha mégis mennél, hagyj itt egy hajtincset.
Szép az élet, nézhetnénk mi együtt,
Ahogy a Nap a horizontra ráfeküdt.
