Gyöngéd kezed talán utószor becéz
Könnyű álom volt és nehéz az ébredés
Ez a pillanat most ellobog
Bennem valami úgy felzokog
Kérlek, valamit még mondj nekem
Szívem szorítja a félelem
Nem látlak többé, hiába várok rád
Kis papírhajók, szilaj hullámok között
Vadul törtek ránk a zúgó, gyors idők
Néhány pillanat és messze jársz
Többé nem ringat e szép varázs
Kérlek valamit még mondj nekem
Szívem szorítja a félelem
Nem látlak többé, hiába várok rád
Szorítsd a szíved hozzám
Egy szót, csak annyit mondjál
Csak annyit még, hogy visszatérsz!
Oh-oh-oh-oh-oh-oh-oh
Féltésből fakadt forrás
Úgy fáj, úgy fáj a sírás!
Oly meddő és céltalan, mint semmi más
Vak fegyverek sebzik ártatlan szívünk
És a rettegés befonja életünk!
Ez a pillanat most ellobog
Bennem valami úgy felzokog
Kérlek valamit még mondj nekem
Szívem szorítja a félelem
S nem látlak többé, hiába várok rád
Szorítsd a szíved hozzám
Egy szót, csak annyit mondjál
Csak annyit még, hogy visszatérsz!
Oh-oh-oh-oh-oh-oh-oh
Féltésből fakadt forrás
Úgy fáj, úgy fáj a sírás!
Oly meddő és céltalan, mint semmi más
Nem látlak többé, hiába várok rád, oh-ooh-oh
Szorítsd a szíved hozzám
Egy szót, csak annyit mondjál
Csak annyit még, hogy visszatérsz!
Oh-oh-oh-oh-oh-oh-oh
Féltésből fakadt forrás
Úgy fáj, úgy fáj a sírás!
Oly meddő és céltalan, mint semmi más
A csöndet is neked adnám
A csodákat lábadhoz szórnám
Bár tehetném, bár velem maradnál
