Elmélkedések Egy Magasabb Rendű Életforma Esetleges Hiányáról

Ki vár rám majd ha meghalok? Ha nem az a lány és nem is angyalok? Mint azon a nyáron a homok puhán, Szorosan magához ölelt orgazmus után. Hol a szakállad, kérdem én? Miért nincs semmiféle fehér fény? Csak egy srác, micsoda meglepetés, A halál unalmas, de nincs menekvés. Miért Te vagy itt, hogyha meghaltam? Mert Sárát egyszer megcsaltam? Szigorú arccal mondta: 'csendet már! Temagad sem vagy akkora sztár.' Azon a nyáron, a homok puhán, Valaki magához ölelt, orgazmus után. Nincs szakálla, értem én, Nincs itt semmiféle fehér fény, Csak belőlem kettő, Belőlem kettő, Isten unalmas, de pont olyan mint én. Pont olyan mint én, Olyan mint én. (Már rég vége van.)