Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek
Magányosan állok egy sötét udvaron,
egy régi, ócska lámpa csendesen lobog
Sorra kidőlt padok közt lépkedek,
Kevés a hely, ahova léphetek
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok
Talán csak megszokásból indultam tovább,
mereven bámultam a házak ablakát,
A pályaudvar, egy megszokott állomás,
Az egész egy furcsa látomás
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek
Mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen holnap, holnap indulok
Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost ahol élek
Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,
Igen, holnap, holnap indulok
