Elkísér a mindenségben
Egyszer ott van, mégis itt van
Lenn a földön, fenn az égben
Holtomiglan holtodiglan
Nem foghatod meg a kézzel
Nem láthatod meg a szemmel
Nem foghatod fel az ésszel
Mindig, ott van veled szemben
Ott a hátad mögött, amíg te a felhők között
Angyalokkal barátkozott, ördögökkel megütközött
Benn a fagyos télben, forró nyárnak közepében
Síró gyermek könnyeiben, ráncos arcú öregségben
Keserűség és gyönyör, töretlen körök
Örökkön örökké egy pont körül pörög minden
Miközben mi itt lent (próbálunk, úgy tenni mintha mindig rendben lenne minden)
