Réges-régen kezdődött,
hogy ráléptem az útra
Nem sejtettem akkor még,
hogy végtelen a túra
Ég és föld között az utat
Indiánok járják
A naplementében látom
A barátaim arcát
Következő életemben ugyanazt tenném mint ebben
És ha van lélekvándorlás a zenélés lesz a kárpótlás
Utolsó mohikán vagyok
Messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök
Fejem fölött sólymok szállnak
Odafentről mindent látnak
Üzennek nekem az árnyak
És a lelkek testbe szállnak
Most újra megszülettem
Itt a földön ember lettem
Történhet velem majd bármi,
Tudom mindig újra kezdem
Következő életemben ugyanazt tenném mint ebben
És ha van lélekvándorlás a zenélés lesz a kárpótlás
Utolsó mohikán vagyok
Messzeségben láthatod
Hogyha egyszer eltűnök
Tudod, nagy útra készülök
