Még hogy a rap az agyamra ment
Mondtam patent a terv
Nem tudhattad, hogy
Mekkorát üt a vaker, fater
Nem volt kacsa, csak a
Szavak hatalma kell
Ha a tollam lecsóba csap
Semmi nem hallgattat el
Tudom a súly a hátadon
A múlt nehéz
De hogy tisztelni tudjalak
A kor kevés
Az elismerés
Enyém lesz, öreg
Nem minden rossz
Amit nem ismersz
Én írogatni kezdtem
S nézd mivé lett e vers
Néha gúnyos, máskor komor
De legtöbbször csak nyers
Bízom benne, hogy
Bárki ezt még megszeretheti
Ha komolyan nem is vesz
Legalább megnevetteti
Fiam, a sors nem olyan jó fej
Hogy az csak úgy fejet hajt
De hiába mondtad apám, hogy
Ebből semmi sem lesz majd
Hidegen hagy ám
Az írást abba nem hagyám
Hiába mondtad azt is, hogy
Ez a kabát túl nagy rám
Tudom, sokat koplaltál
Mutatja a színed
Jöttek-mentek lánykák
De dobog a szíved
A szálkákat kihúzzuk
A dárdákat nem tudjuk
Próbáltam már sokszor
De minek
Borozgatánk apámmal
Ivott a jó öreg
S a kedvemért ez egyszer
Az isten áldja meg!
Soká nem voltam otthon
Oly rég nem láta már
Úgy megvénült azóta
Az idő lejár
Szemében mesterségem
Most is nagy szálka még
Előítéletét az évek
Nem szünteték
De ő nem tartja nagyra
Hogy költő fia van
Előtte minden ilyes dolog
Haszontalan