Még tanulom a szíved, ma a szabadság egy híd a félelem fölött
Bent keresed a sebeket, míg odakint az életed hömpölyög
A félelem befelé nézne, ha hagyod, akkor néha megkérdezi
"Honnan jössz, hová mész, miért nem játszol velem alkonytól hajnalig?"
Ha kigyúlnak a fények, mindent értesz, mindent tudsz
Vigye el a szívünket az éjszakai busz
Bedugul az alagút, kiürül a pohár
Nekünk sohasem lesz időnk megélni azt, hogy fáj
Még keresem a lépted, ma a szabadság egy tér, hol tévedni szabad
Hiába hajtod a két féltekét, köztük elbeszél a szavad
Hogy létezhet az, hogy a lélegzetem egyszer eláll, majd megint kapkod?
Rendet raktam, hogyha megtalállak, legyen mit felforgatnod
Ha kigyúlnak a fények, mindent értesz, mindent tudsz
Vigye el a szívünket az éjszakai busz
Bedugul az alagút, kiürül a pohár
Nekünk sohasem lesz időnk megélni azt, hogy fáj
Ha kigyúlnak a fények, mindent értesz, mindent tudsz
Vigye el a szívünket az éjszakai busz
Bedugul az alagút, kiürül a pohár
Nekünk sohasem lesz időnk megélni azt, hogy fáj
A hajnal rászedett egészen
Ha más hazudhat, ő miért nem?
Sokat bíztál rá, hát kár volt
Nem kell mindent tudjon, látod
A hajnal rászedett egészen
Ha más hazudhat, ő miért nem?
Sokat bíztál rá, hát kár volt (kár volt)
Nem kell mindent tudjon, látod
Ha kigyúlnak a fények, mindent értesz, mindent tudsz
Vigye el a szívünket az éjszakai busz
Bedugul az alagút, kiürül a pohár
Nekünk sohasem lesz időnk megélni azt, hogy fáj
Ha kigyúlnak a fények, mindent értesz, mindent tudsz
Vigye el a szívünket az éjszakai busz
Bedugul az alagút, kiürül a pohár
Nekünk sohasem lesz időnk megélni azt, hogy fáj
