Mindenhol ott vagyok
Mindent is akarok
Elnyomok magamban
Mindent, mi bánt
Mindenkit ismerek
Mindenen nevetek
Ragasztom össze
Azt a bizonyos porcelánt
Ami én vagyok és széttörök
Ha nem hívnak vagy nem jövök
Este még egyben vagyok
Reggel úgy érzem, meghalok
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán csak félek, hogy egyedül maradok
Bele nem fáradok
Megállni sem tudok
Mindent át akarok élni, amit lehet
Úgy érzem jól vagyok
Magam után futok
Próbálom kitölteni az ürességemet
Nem hagyom magam egyedül
A tüdőm egyre nehezül
Torkomban a gyomrom
És azon gondolkozom, hogy
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán csak félek, hogy egyedül maradok
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán csak félek, hogy kimaradok
Én vagyok és széttörök (széttörök)
Hogyha nem hívnak vagy nem jövök (nem jövök)
Este még egyben vagyok (egyben vagyok)
Reggel úgy érzem meghalok
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán, talán, talán, talán
Tán, talán, talán csak félek, hogy
Tán, talán, talán, talán, talán (tán, talán)
Tán, talán, talán, talán, talán (tán, talán)
Tán, talán csak félek, hogy kimaradok
Tán, talán, talán, talán, talán (tán, talán)
Tán, talán, talán, talán, talán (tán, talán)
Tán, talán csak félek, hogy egyedül maradok
