Visszahúz

Nem mondom, hogy várj még rám Nincs veszélyesebb ennél a játéknál Tudom, jön akadály száz még száz Ami visszaránt, mert az árnyék vár És csak nézem, minden városrészen Úgy érzem lassan nincs visszaút Az útról letértem, nem vagyok már ébren De egy pillanat mindig visszahúz Túl fényes az égen, az amire néztem Mégis a sötétségbe visszafújt Ilyen ez az élet, hogyha hátralépek Én lezuhannék, de te visszanyúlsz Nem megyek be kétszer ugyanazon az ajtón Hazudjál szépeket, mondd azt, hogy minden frankó Tudom az ember gyarló, eltakarom az arcom Mindenki más haggyon, csak hagyom, hogy hasson Győzelemnek élik meg, hogy letértem az útról De sosem akartam az lenni aki voltam múltkor Mit gondol az utókor? Egy megállóban állok Szertefoszlott álmok maradványaivá válok Szerepelnek a bábok, nem szerepem, amit vártok Nem szeretem, ha vársz rám, sokszor eltűnök, ha láttok A zeném egy zálog, de egyszer mindent kiváltok Hogyha zuhanok a nevedet kiáltom, ez vagyok én Nem mondom, hogy várj még rám Nincs veszélyesebb ennél a játéknál Tudom, jön akadály száz még száz Ami visszaránt, mert az árnyék vár És csak nézem, minden városrészen Úgy érzem lassan nincs visszaút Az útról letértem, nem vagyok már ébren De egy pillanat mindig visszahúz Túl fényes az égen, az amire néztem Mégis a sötétségbe visszafújt Ilyen ez az élet, hogyha hátralépek Én lezuhannék, de te visszanyúlsz Egyet előre lépünk, majd kettőt hátra Még mindig megpróbálunk jobb emberek lenni "hátha" Hisszük, hogy tudunk úszni, pedig felvenne a bárka Meggyújtjuk a zöldet, de nem vergődünk zöld ágra Fentről zuhanok, mert ébren vagyok veled a gépen Még nem alszom, mert éppen azt képzeltem, hogy éltem A sötét eget nézem, de túl sokat láttam Még egyszer megteszem, amit ezerszer megbántam Tudom nem minden nap süt be az ablakon a fény Hogyan tudnék változni, hogyha ez vagyok én? Kapaszkodnék, de nagyon hamar beszakad a jég Egyszer útnak indított, most visszafogad a mély, ez vagyok én Nem mondom, hogy várj még rám Nincs veszélyesebb ennél a játéknál Tudom, jön akadály száz még száz Ami visszaránt, mert az árnyék vár És csak nézem, minden városrészen Úgy érzem lassan nincs visszaút Az útról letértem, nem vagyok már ébren De egy pillanat mindig visszahúz Túl fényes az égen, az amire néztem Mégis a sötétségbe visszafújt Ilyen ez az élet, hogyha hátralépek Én lezuhannék, de te visszanyúlsz