Úgy Szeretnék

Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni Szemed csillogására csak szótlanul felelni Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját? Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját? Emlékszel-e kis házunk roskadó falára? Poros tornácára és a tücsök dallamára? Minden egyes pillanat amit együtt éltünk Emlékszem akkor még minden új dologtól féltünk Arra, amikor egymás tekintetében elvesztünk Pontosan tudtuk jól, hogy mi lesz majd a vesztünk Engem egy olyan helyre vittél el, ahol sohasem jártam Nem is tudtam, hogy lélekben mindig ide vágytam Olykor fájdalmat okoztál, de sokkal több örömöt Visszagondolva csak ennyit mondhatok, hogy köszönöm! Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni Szemed csillogására csak szótlanul felelni Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját? Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját? Emlékszel-e kis házunk roskadó falára? Poros tornácára és a tücsök dallamára? Minden egyes csókod felpezsdítette a vérem Minden egyes mozdulatod a szívembe véstem Soha nem véget érőnek tűnik ez a küzdelem Ha bárki kérdezne mondd el, hogy szeretlek szüntelen! Mikor mellettem voltál éreztem, legyőzhetetlen vagyok Jöhet az óriás is, átviszem a diadalom És a dalom, pedig elküldöm az én hercegnőmnek Hogy emlékezzen rám, amikor a borúsabb idők jőnek Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni Szemed csillogására csak szótlanul felelni Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját? Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját? Emlékszel-e kis házunk roskadó falára? Poros tornácára és a tücsök dallamára? Álmomban csillagfényben fürdök veled, a tanúm csak a hold A patak vize csobban halkan, s a múzsa lehajol S a hajnal lassan ébredezve halkan oson körénk S megnyugodva, elfáradtan ágaskodik fölénk Szeretném, ha e pillanat nem múlna el soha De az élet már csak ilyen, néha túl mostoha! De ha a legborúsabb viharfelhők is gyűlnek majd felettem Tudd meg te voltál az, akit őszintén szerettem! Úgy szeretnék hűs hajnalon, lelked mellett kelni Szemed csillogására csak szótlanul felelni Lassan nyíló fák alatt álomba szenderülni Egymás őszinte szerelmét tisztán megbecsülni Mondd el nékem hallod-e még ifjúságunk hangját? Lopott percekben érzed-e szép anyád haragját? Emlékszel-e kis házunk roskadó falára? Poros tornácára és a tücsök dallamára?