Agyamban lüktető, vérszomjas hadak
Köröttünk nyáladzó, szűkölő vadak
Lucifer szarva tompa
A hetedik napon majd kinő
Öltönye véresen ragyog
Patáján új Gucci cipő
Húzom az igát, nyakamban járom
A kérődző barmok nyomait járom
Hazám torz teteme fölött
Tébolyult bohóc táncol
Őrjöngő szirén hangja
Szorosan magához láncol
Otthonom bitorló, névtelen senkik
Ölik az indiánt, akár a jenkik
Mint álmoktól tébolyult író
A sok démont mind sorra veszem
A lábamnál tekergő kígyó
Örül, hogy épp almát eszem
Gyönyörű lelkű, szomorú vándor
Mit szólnál ehhez, Márai Sándor?
