Kerítést Bontok

Ahogy a felhők mögül bújik elő a nap, Mindjobban vágyom, hogy végre lássalak. Nálam a fejsze, de ölni, tán nem fogok - Kerítést bontok, szabadságot hozok. A fejem tiszta, a céljaim pontosak, Nem lehet semmi, mi ennél most fontosabb: Szégyenkezni a múltért már nem fogok - Kerítést bontok, szabadságot hozok. Vadlóként vágtató gyönyörű gondolat, Lüktető sebeket kötöző mozdulat, Szomjamat oltó, nyugtot adó borok - Kerítést bontok szabadságot hozok. A víz erejétől semmivé szakad a gát, S az ember újból embernek érzi magát. Felejtést nem tűrő, ködbe vesző korok - Kerítést bontok, szabadságot hozok.