Odabent (feat. Slow Village)

Mindenér' hálás lenni, együtt a gondokkal Hogy felnevelt a 30 négyzetméter, meg a domboldal Nem maradok néma már, van dobom meg téma rá Köszönöm, hogy megnyitottál, shootout to dédanyám! Az elszalasztott semmik, meg a kitanult alázat Ez a négy órája ugyanaz a zene szól a házban Ehhez nem adom a szavam, nem adom el a Zalámat Ez a Duffchy is megmondta "nem is lehetne lazábban" Ennyi csak amiben hiszek mégis maradnak mínuszok Ez a magamnak freestyleozok reggel az első buszon Ezek fűtetlen tavaszok meg folyóparti séták 8900 Goula-s-c-h Isten tudja meddig rostokolok itt tűrve Hogy kipipálatlanok a pontok a listán Egyre több a rossz fogam is már Kikoptatják az ostoba fricskák Szürkületi vakság, az erdő elkomorodik És kicsinál a tudat, hogy nem találom a tisztást Az éjszaka a fák törzsébe mélyeszti a fogait A pirkadat majd odavisz, viszlát! Keresem magamat, pedig nem is bújtam el Várom, hogy az ég a lámpát megint gyújtsa fel Akkor elég lesz az idő, akkor elég lesz a fény Hogy, ahol hagytam magam, oda megérkezzek én Olyan csend kell, hogy hallhassam a levélreszketést A vadak nem látnak, nem hallanak, nem éreznek és Ha megneszelnek akad nálam megélezve kés Ha mégis megneszelnek akad nálam megélezve kés Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még Túlzottan magába nem mos a nagy városállam Keretek és kavargás vergődés, kalandvágy Énem építem, vágok magam alatt fát Alany, tárgy, hang, minden adott a beszédhez Az igazitól beszédülsz, basszák meg, ezt beérzem Csak kéne még volume, mivel lenne fóruma Fordul a nézőpont, kérdés ez fontos-e Egyáltalán, rap nagy álom, haver, nem egy Életút, kimondtam! Leírjam? Felvegyem? Dal lehet, bontsd ki, a pillanat elhalad Az idő egésze követi vénülünk egyhamar Mire észbe kapsz a hajad ősz Mit is mondhatnék, akkor már nem a java jön Hív az anyaföld, benn vagyok a házban, részben Univerzum, ami zárt tér tájkép Gyárkémények és dombok, betonblokk Sűrű erdő mélyén kabát begombol Ez elvileg belvilág, lábnyomod meddig ér? Menni kell, menni még, távlat van, mennyiség Egy lépést sem teszek, lebegés föld felett Végtelen környezet, mondhatni törzshelyem Buszállomás, vonatpályaudvar Még félúton járhatunk csak én már nyomatnám a klubban Hip-hop shit hip-hopság, nincs jobb, tán nincs most más Hitvallás, hivatás, tipródás Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még Túlzottan magába nem mos a nagy városállam Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még Túlzottan magába nem mos a nagy városállam Történnek súlyos balesetek a csúszós utakon Ha a bűnbakot keresed, gyere, megmutatom Csak nézz a tükörbe barátom, ki más volna Szinte követelted már, hogy mikor kerülsz sorra Az a sok dolog, amihez magad tartod Nem mellékes körülmény, hanem a lényeged, ami megalkot És a keretek, amiket meg kell szabj Hogy mozgásteret nyerj, puszta rácsok, ha alibizel csak Épp teret veszít, aki időt spórol Soha nem lesz egy versszak egyetlen hosszú sorból Ha nem adod magad oda egészen a feladatnak Akármit űzöl nem több mint múló hóbort Szóval miért vagytok szét? Kicsit legyetek már össze! Mer' ez így még szerény, mégis mire olyan büszke? Na és miért csak beszél? Figyeljen is picit néha! Persze tök jó ez a tempó, de mi az úti célja? Persze visz majd, meg hoz majd a sors a helyszínek közt Szervez és szállást foglal, te meg csak megjössz Éppen ezért vagyunk mind, úgy tönkremenve Mondhatni tekintet nélkül korra, vallásra és nemre Mondják valami javíthatatlanul ment tropára A sok fiatal csak lézeng, a helyét nem találja Én mégis hiszem, hogyha lentről és az alapoktól állunk neki Újra magunkra találunk, merthogy minden bent dől el Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még Túlzottan magába nem mos a nagy városállam Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még Túlzottan magába nem mos a nagy városállam