Eltévedtél

Széllel szembe nézem a felhőt Utálhatom, de mégis fölém nőtt Megvárom, míg elcsendesül Ha megáll az idő egy délutánon Ha szakad az eső, azt úgy utálom Fordulj meg, én is fordulok tovább Eltévedtél, nem találsz már Magadon kívül senki mást Ide réges-régen nem is kell a szó Továbbhaladsz a mindenségben Úgysem marad több emlékem Édes élet a legnagyobb magány Közös pohárból inni nem muszáj Eltévedtél, nem találsz már Magadon kívül senki mást Veled már nem megyek tovább Ha megáll az idő egy délutánon Ha szakad az eső, azt úgy imádom Nem várom, de elcsendesül Mosolygok már az óceánon A semmi ágán alig várom Fordulj meg, én is fordulok tovább Eltévedtél, nem találsz már Magadon kívül senki mást Ide réges-régen nem is kell a szó Továbbhaladsz a mindenségben Úgysem marad több emlékem Édes élet a legnagyobb magány Közös pohárból inni nem muszáj Eltévedtél, nem találsz már Magadon kívül senki mást Veled már nem megyek tovább Tudod, elvisz az út, amin jársz Majd a sűrűjéből kitalálsz Édes élet a legnagyobb magány Közös pohárból inni nem muszáj Eltévedtél, nem találsz már Magadon kívül senki mást Veled már nem megyek tovább Édes élet a legnagyobb magány Közös pohárból inni nem muszáj Eltévedtél, nem találsz már Magadon kívül senki mást Veled már nem megyek tovább