A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt
Nem futok a célomért,
Csak sodródom az árral
Fáj néha az igazság,
De hazudtak már százan
Túl rég csinálom attól,
Hogy te nem tudod
Évekből emlékek, emlékekből
Meg csak rossz jutott
Remélem hallod,
Hogy itt vagyok még
Nem vesztem el,
Mert nem akarok
Fájnak az órák, a percek,
De más miatt szenvedni
Nem fogok én
Nem kívánok rosszat,
Csak hagyjatok élni
Hagyjatok menni az utamon
Nem kell a vád,
Hogy én hazudtam nektek
Mert amit én tettem,
Azt vállalom
A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt
Te nem tudod felfogni,
Hogy mit érzek itt belül
Lehetek a bohócod,
De a végén majd kiderül
Ki az aki barát,
Meg kik nevettek rajtam
Hazudnék, ha azt mondanám
Mindent így akartam
Az emlékem a testem,
és ha kell én újrafestem
Csak ne hazudjak magamnak,
és ne kelljen megfelelnem
Az egyetlen barátom is elment,
Akiben bíztam
Megszoktam, hogy
Akkor ment el mind,
Amikor sírtam
A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt
Nem vagyunk mások nem, nem
Te is sírtál, ahogy én régen
A szemem a lelkem, a tükröm
A harcomat vívom, nem kell félnem
Nem vagyok gyáva, nem takarom el
Nem mondhatom el, amit érzek,
De legbelül vérzek
Ha neked ez vicc,
Akkor állj inkább félre
Másra ne emlékezz,
Csakis a szépre
Ha eljön az idő
Majd ereszkedj térdre
És tudod, hogy vége
A lelkem néha megzuhan
Attól még látom az utam
Nem tudom meddig bírom el
Túl nagy a teher
És ezért írom ezt a dalt
