Nem felejtek

Nem félek, pedig eltemettek élve Megfogjuk világunk És magunkkal rántjuk mint Atlantiszt a mélybe Ott megőrjít majd a mély sötét A magányban ragadt árvaság Fáj a légzés De csak futólépés ez a mértéktelen gyávaság A nagy szavak nagy csendhez vezetnek Én megbocsájtok, de nem felejtek Most elég minden dacból Már rég elfogytam itt bent De csak az hozzon az öröméből Aki már nem sajnálja tőlem Nekem annyiszor volt lépcső a hátam Hogy letaposták mindkét szárnyam Felfordult a gyomrom Mi ez a műanyag gyalázat? Nyakamba lihegő zöld szemű szörnyek mind rám vadásznak Szemet szemért, fogat fogért Vágd a torkot, vesszen az állat De miért hiszed, hogy a sorsa a tiéd Csak mert te verted rabláncra? Én tartom neked a fényt Amivel megvilágítom Hogy mindig csak oda léphess Ahol már ott van a lábnyomom Én tartom neked a fényt Amivel megvilágítom Hogy mindig csak oda léphess Ahol már ott van a lábnyomom Most lépj! A nagy szavak nagy csendhez vezetnek Én megbocsájtok, de nem felejtek Ez a tudat bennem tettekre épül Így tudok élni kockázat nélkül