Az utolsó

Már úton voltam rég És nem volt senki más Csak egy kopott bőrülés A csendes útitárs A lomha szerelvény Vontatottan járt A napot követte A dombok mögött várt Ő a dombok mögött várt Hiába érkezem Apa csendben szunyókál Morzsák a térdeken Az abrosz néma táj A székek halomban Rám az egyik várt Azt súgja: csalódtam Nem tapadó hűtőmágnes Véletlen kimosott öngyújtó És még sorolhatnék párat Száz ehhez hasonlót Ami leírhatna engem A mindent elrontót A versenynek most már vége Köszöntsd szépen az utolsót! Úton vagyok még A napot nem látom Visszafordulnék Már úgysem hiányzom Minden egy irányba tart Változtatni kár Ez lett belőlem Nem tapadó hűtőmágnes Véletlen kimosott öngyújtó És még sorolhatnék párat Száz ehhez hasonlót Ami leírhatna engem A mindent elrontót A versenynek most már vége Köszöntsd szépen az utolsót! Az utolsót! Az utolsót! Az utolsót! Az utolsót! Az utolsót! Köszöntsd szépen az utolsót!