Beatmaking 33. (feat. Slow Village)

Budapest és Győr között terül el Tata Hippa to da hoppa 'n ya just don't stoppa Mint Pepe és Kapa, vagy Beta és Naga Együtt van a csapat, én és önmagam Szakad nyakamba pazar nyavalya Szűkre szabott szabad, szalad, majd marad Mered, avagy menet által elmereng Hogy ez a folytonosság végtére is remek Remake, romok, katonadolog, bolond korok Örök körök, a tűz még attól ég, hogy épp' nem lobog Lebeg az idő, néha földhöz szögelném Azt elengedem gondolatát, hogy ne legyen rögeszmém Addig jár a korsó a kútra, még széttörik, összeáll újra De létezéséből adódóan folyton a forráshoz vezeti útja Mi törzsvendégek a forgó szélben, már nem is érezzük a szédelgést Mennyit ülünk le a forró székre, mielőtt bármit is szégyelnénk Hányszor csesszük el úgy, hogy fájjon, hány út van ezen a loopolt tájon Még eljön a pillanat exportálni, kell a hibátlan végtermék A langyos tej illatára, kóbormacska visszajár, ha kialudt odabent a pilács Közben őszülő szempilákkal, nem kér, de megkínálta főztjével anya a fiát Megy és cipőorral vágja a harmatot, babakék égbolt, a rekamién szétfolyva Sütemény szélek, harag és mélypont, kérdések, kontrák, bepörögsz mintha csak üvegeznétek Így lesz törzsvendég, aki nem akar, így lesz bútor a kósza kilétből Hozza ki ebből a letakart svungot, a súlyod kifogyott már a miénkből Hátsó ötösök, helyijáratok, kiteszem a könyököm, delirálgatok Párás kabátzsebek, plusz garázsmenet, ez a ledfal megint átbaszott Itt a bukkanónál visszakettő padló, itt a fülemnél húznak ki a kalapból Ahogy hátizsákba' csörrennek az aprók, addig elücsörögsz velem itt a sarkon Ide visszajárunk Mi törzsvendégek a forgó szélben, már nem is érezzük a szédelgést Mennyit ülünk le a forró székre, mielőtt bármit is szégyelnénk Hányszor csesszük el úgy, hogy fájjon, hány út van ezen a loopolt tájon Még eljön a pillanat exportálni, kell a hibátlan végtermék Reped a korsó a kútnál, itt állok, ahol a loop vár Milliomodik kör előtt, nullák között bujkál Cigiszünet over, éppen eleget fújt már Eszébe sem jut új táj, megint halad az útján Megöregszik múlttá, randevúk a nappal A vén föld mindenkinél több kanyart tapasztalt Roncsderbi az űrben, ami feketére égett Mert induláskor nem engedtük ki a kéziféket Sose kophat eleget a gyakorlótér Mielőtt elindul az Apollo 7 És ne égj el, ne ess szét, visszatérve is Van esély bőven rá, hogy csalódott légy Kérdés, hogy a bumeráng pálya hatni tud-e ránk Vagy ugyanúgy adjuk be a hibát, mint eddig Mi az, amit uralunk, keresik a szemeink Hogy mi tudná a repedést a korsó falán fedni Mi törzsvendégek a forgó szélben, már nem is érezzük a szédelgést Mennyit ülünk le a forró székre, mielőtt bármit is szégyelnénk Hányszor csesszük el úgy, hogy fájjon, hány út van ezen a loopolt tájon Még eljön a pillanat exportálni, kell a hibátlan végtermék