Konok folyó

Gyűrt ágy mohó szájában fekszel A hajnal fagyott ölén hálsz A vágy kopója űzött az éjben Szemedben kihűlt parázs Csapzott mellű órák idéznek Bőröd feszül, remeg a szád A világ csak lélegzik benned Hozzád sem ér, úgy ölel át Konok folyó repít halál tiszta révbe Jégbe dermedt tested sodorja a mélybe Eltűnik a minden egyszer volt világa Hínár lepte szádon tobzódó imába A csend sző köréd percekből hálót Arcod a gyönyör letépte Vak ujjakkal fogódznál végre Míg merülsz a fénylő sötétbe Konok folyó repít halál tiszta révbe Jégbe dermedt tested sodorja a mélybe Eltűnik a minden egyszer volt világa Hínár lepte szádon tobzódó imába A hajnal, a hajnal fagyott ölén hálsz Fagyott ölén hálsz A hajnal, a hajnal fagyott ölén hálsz Fagyott ölén hálsz A hajnal, a hajnal fagyott ölén hálsz Fagyott ölén hálsz