Mosoly

Mosolygott mindig. Mélabús mosoly Melyben sugár s könny lágyan összefoly Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt Nem láttam mégse bájosabb mosolyt Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát Rajtam pihent a könny-áztatta szem S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! Mint vándor-angyal járt e bús világban Ha égre nézett, mosolyogni láttam Úgy tetszett nékem a magasban fönn Mosolygós szemmel társakat köszönt Utószor láttam, sírtak körülötte S ő mosolygott némán Úgy tetszett nékem a magasban fönn Mosolygós szemmel társakat köszönt Utószor láttam, sírtak körülötte S ő mosolygott némán Mindörökre Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát? De mást nem láttam, csak szép mosolyát