Lemar a sav mint a kén
Idegeken táncoló artistaként
Lesben állnak ha jóságod neszelik
Sötétbe zárnak az arcod kimeszelik
Végtelen agresszió
Az agy csak egy pumpáló kompresszió
Felforr a vér az erek dagadnak
A szétkapargatott sebek szakadnak
Ólmot a fülekbe
Legyen csend mint a legdurvább süketbe
Inkább zárjatok bele egy üvegbe
Mint nagyüzembe a szart a fülembe
Csitt mindegyik kurva nagy tudós
Legyen vak a nyelve meg rugós
Ez nem árok már inkább egy szakadék
Mer az agyféltekék közt nagy a hasadék
Ez külön emberfajta
Aki alacsonyabb rendűnek az embert tartja
A pénz ami éltet- álnok szarka
Aki ellenszegült azon átkod rajta
Ez nem természetes közeg
A szöveg körbevesz mint a csövek
Hogyha nem hagyod akkor a tömeg
Nem visz el magával ha lábad mint cövek
Bellűről égek ahogy a föld nevű Bolygó
Forró helyzetek mint egy vad pornó
A nevem T. a fajtám nem idő lopó
Ha rajtam a para akkor sem megy le a roló
Egy utat járok mit a gond már rég benőtt, de
Képben vagyok ezért lépek mások előtt
Amire rá mentem az tényleg mindig bejött, mert
Soha nem álltam le a belőtt cél előtt
Én lentről jövök fel az enyém az fúrórap
Nincs idő tátogni az élet az turbó crack
Elér mindent a BB. ug. hack
A kaszás iPodján is van két barbártrack
Én nem sunnyogok a hétköznapi csatákból
Minden nap kilépek a veríték tócsából
Távol tartom magam a lebuj kocsmáktól
Erőt merítek de honnan a picsából
Nem hagyom magam, engem az idő nem kerget
Ragad rám a kín de vedlem le a kérget
Hiába hullik le a testemre a permet
Itt a zene az majd ki szívja a mérget
Előbb cselekszem mint hogy álljak sorba, ha
Fosok a tekintélyre nem esik rajt csorba
Megfontolt vagyok nem egy eszement csorda, én
Állva halok meg mint hogy feküdjek a porba
