Este-Reggel

A hold árbócán gyűrött a vitorla Kótyagos sirály a víztükör felett Üszkös stég fogódzik Gerendáival a parti bozótba Nézem a köszöbről ahogy a hajnal Csapkod a tenger gránitkapuin Nád hegyén a nap, nyáristenek járnak A könnyű ködben A hold árbócán gyűrött a vitorla Kótyagos sirály a víztükör felett Üszkös stég fogódzik Gerendáival a parti bozótba Nézem a köszöbről ahogy a hajnal Csapkod a tenger gránitkapuin Nád hegyén a nap, nyáristenek járnak A könnyű ködben Árva füzetlap kószán száll alá a pusztán Remegő betűkben kapaszkodva a széllel Ám ha tüntet, apró ábránd vadássza furcsán Eredendően szűz még e nap alkotta éjjel Világító sötétség, szürke magányban ittas Szentjános bogár had terül szét az égen Csillagok mutatják elkopott utunkat Amíg a Nap egy oduban alussza álmát mélyen Csörgő patak habján ringó falevél pihen meg Féltékeny szemet vetve minden ágra Önző szavak ajkán pilótaként figyelnek Térképét vesztetten lett önmaga ideálja Homályos pompában fürdőző flamingó Szivárvány tükörkép, ligetes halastó Opálos szobámban tündöklő konok szó Levedlett álcaként távol a bohóctól Nézem a köszöbről ahogy a hajnal Csapkod a tenger gránitkapuin Nád hegyén a nap, nyáristenek járnak A könnyű ködben