Ahol a házakban még faragott bútor áll
Ahol még egyszerűen él apám s anyám
Ahol a sűrű erdők elnyeli a külvilág zaját
Valaha ott látott meg engem a nagyvilág
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér
Ahol az utakon szürke port kavar a szél
Az az a hely, ahonnan eljöttem már tíz éve is, lehet
De hidd el, örökre ott hagytam a szívemet
Nagyapám régi dalait énekelgettem
És a széllel kergetőzve nőttem fel
Lehet, hogy nem minden pillanatban emlékezem
De hidd el, azt az időt sosem felejtem el
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér
Ahol az utakon szürke port kavar a szél
Az az a hely, ahonnan eljöttem, már tíz éve is, lehet
De hidd el, örökre otthagytam a szívemet
És minél zajosabban vágtat el egy nap
Annál kedvesebbnek látom a múltamat
Ne mondd, hogy divatból vagy szeszélyből vagy rosszkedvből teszem
Te is megérted, ha eljössz majd velem
Ahol a házakban még faragott bútor áll
Ahol még egyszerűen él apám s anyám
Ahol az utakon még most is szürke port kavar a szél
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér
Ahol a lusta folyó a hegyek közé ér
