Lennék gyümölcs nyárutón a kertben
Fehér lepke tenyeredbe rejtve
Gyerekkacaj a Dunakanyar partján
Fülledt sikoly nimfáid ajkán
Öregember szívében a tenger
Engem kérlek soha ne eressz el
Vizes lábnyom a betonon a nyárban
Neked őrzöm a világom, hogy láthasd
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító az életfolyón
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító, mámorító
Lennék ágyad frissen megvetve
Színes fonál a hajadba tekerve
Gyöngykoszorú ünnepeken rajtad
Nyitott kapu, hogy belépjenek rajtam
Lennék nyárfa árnyékában bánat
Én majd téged úgyis mindig áldlak
Lennék sóhaj, utolsó a hóban
Fehér fény egy hosszú alagútban
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító az életfolyón
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító, mámorító
Mámorító, mámorító
Tedd a kezed szépen halk imára
Örömünknek ne legyen nagy ára
Lennék én a szívedben a reggel
Engem soha ne eressz el
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító az életfolyón
Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító, mámorító
Tedd a kezed szépen halk imára
Örömünknek ne legyen nagy ára
Lennék én a szívedben a reggel
Engem soha ne eressz el
