Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor
Válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától
A cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
Cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét
Meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva
Vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa
Bár kormos és vörös szemed az éjszakától
S nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától
Szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost
Majd fognak és kifőznek, irkába papirost
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni
Na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni
Pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát
Na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát
Kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod
Mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz?
Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen
Mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen
Hol forrón és puhán kering a vattazápor
S válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától
