A Föld Már Elengedte (feat. Harakiri)

Hiányoztok nekem, egyszer ott leszek köztetek Fenn az égben, van lent a pokolban Nyugodjon békében mindkét nagyapám Unokaként nekik örömet okoztam Több barát is odaát van már Akiknek az életemet is akar átadnám Mert titeket sosem feledlek, rest in peace Tanui lesztek annak, hogy a zene meddig visz Dobom a jelet, akkor is mikor fellépek Lekapcsoljak a fényt, ha ott vagy a gyujtód égjen A föld öleli magába, kit eltemettek A feltámadás, amit az isten nem engedett meg Csak egyszer, és azt is csak a fiának Mer nála többet senki nem adott a világnak Mi elünk, de nem biztos, hogy kiérdemeltük Bünösök vagyunk, mivé lett a lelkünk Mennetek kellett, elhagytatok a földet Ilyen a halál, ő bármikor az életre törhet Magával viszi azokat, akiket szeretsz Kegyetlen világ ez, ha nem bírod utánuk mehetsz Az égre nézek, a keresztapámhoz beszélek Várom, hogy találkozzunk, ezért a végtől nem félek Mind a két nagymamámat elveszítettem Sok emlékre zárat tettem, de most felfeszítem Felidézem az emlékeket A szerettekkel eltöltött éveket Fáj, hogy egyre többen itthagytok Csak az az egy nyugtam, hogy ti már jobb helyen vagytok Hiányoztok, vissza sírom a múltat Támadnak a képek, megint a szívembe szúrnak Sok barát elment, akiket nagyon szerettem Ti vagytok a csillagok, mik ragyoknak felettem Vigyáztok rám, érzem, tudom mellettem álltok Akármerre járok, vágom, hogy ti rámtaláltok A szöveg nektek szól, hiszem, hogy hallotok Amíg velem vagytok, nem állok le, addig alkotok én is egyszer meghalok, megyek a föld alá Le a mélybe, ahol senki meg nem talál Vésd be a nevem, a jövőm egy gödörbe Erre gondolj fiam, mikor azt mondod dögölj meg Rengeteg rokon elhagytott és fáj Dep, szakít fent van és már száll Szerettem őket, nem szóltak, hogy távoznak értük jött a halál, hiába is táraztak Fényképek nyugtatnak, de a lelkem harcol Nyomomban az ijedelem egyre-egyre hajszol Kopogtat, lehet mikor alszol Nem hallod a szavát, tesó, ne hidd azt, hogy majd szól Dédimamám egy asszony, aki barát őt büntéttek, pedig nem érdemelt halált Dühöm nagy, vitték, akit féltettem Mit nem mondok, gyöker, hogy azt asztalra lét tettem Férfi vagyok, de sírok is képzeld Odajutunk mind, ahonnan élve már nem mész el Nem köszöntem el mindekitől éltében Kik mára meghaltak, nyugodjatok békében