Sorskönyv

Lapozgatom az éveket és az írott sorsom szétpereg A sorok között olvasok, bujkálok, kardozok, elfogyok Hiába minden félelem, az elme harcos és nem felejt Itt dadogó a csend, ott ragyogó a rend Csak nézem föntről a két kezem, hogyan deríti föl a képtelent Hogy kutatja, hajtja lapjait, hátha megtalálja titkait De mindig ugyanaz a vége, nézd meg, mindig ugyanaz a tévesztésem Mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más Látod, valahogy a tervezésben, látod ugyanúgy csúszik széjjel Mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más Megtervezem és megtalál, aztán elkap engem és szétdobál A sorsom könyve most túl pereg és visszaugrik, ha kérlelem Itt nincsen semmi más, ez a pár sor szétdobál Lapozgatom az éveket és elesik benne a véletlen Nem hagy ma itt, csak képtelen mozdulni innen messzire De mindig ugyanaz a vége, nézd meg, mindig ugyanaz a tévesztésem Mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más Látod, valahogy a tervezésben, látod ugyanúgy csúszik széjjel Mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más De mindig ugyanaz a vége, nézd meg, mindig ugyanaz a tévesztésem Mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más Látod, valahogy a tervezésben, látod ugyanúgy csúszik széjjel Mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más