Szentimentális Bérgyilkos

Hajnal van már lassan indulnom kell, De tudod nem is nagyon bírtam aludni. Szememben ég a fény a felkelő nap, Meg az a tegnap esti füst is edzi. A bárban ahol láttak két hete, Azt mondták tovább mentél keletre. Bár itt már nem tudják a neved Én bármit arra teszek, Hogy az nevet a végén aki melletted nevet. Reggel van már bőven 11 múlt és ez az országút is mint a többi. Mögöttem annyi város, százezer arc Csak épp a Tied nem tudom feledni. Sebzett szívem mint a svéd acél De mégis vérzik és így annyit ér Mint a tűzbe mártott fém Ami olvad mint a krém És így már csak arra emlékszem Amit velem tettél. Követlek mindig bárhova mész Csak halvány emlék már a józan ész. Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz. Nem rejthet semmi el sehova. Követlek mindig bárhova mész Csak halvány emlék már a józan ész. Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz. Este van már régen fent van a hold, És persze most sem tudok másra gondolni. Kereslek, üldözöm a nyomod És engem ebből senki nem fog már kihúzni. Szerelmem kissé vad de mégsem árt, Chikaro hozzám képest mennyország. De én még ismerem a neved És bármit arra teszek, Az nevet a végén aki mellettem nevet. Követlek mindig bárhova mész Csak halvány emlék már a józan ész. Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz. Nem rejthet semmi el sehova. Követlek mindig bárhova mész Csak halvány emlék már a józan ész. Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz. Nem rejthet semmi el sehova. Követlek mindig bárhova mész Csak halvány emlék már a józan ész. Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz. Nem rejthet semmi el sehova. Követlek mindig bárhova mész Csak halvány emlék már a józan ész. Követ a célkeresztem, amíg egyszer bele nem érsz. Nem rejthet semmi el sehova.