A Végén Majd Meghajlunk

Eljött a perc, Robbanj, ha félsz, Ha kihűl a láng, Meghal a fény... Legalább ne hazudj, Hogy nem félsz itt maradni, Karót faragni, torkot harapni. Védeni a puszta testeddel Nem haragszom, Menj, ha menned kell! Vissza a szemétdombra, Vésd rugós késsel a homlokodba, Csak meg ne ijeszd a sérült gyermeket Aki benned él, csak túl ostoba! Kordon és ugyanaz a szöveg Ha fut a nyomorék, röhög a tömeg Véres a hús és túl sok a köret Inkább állj odébb öreg! Félre tettek! Azok a tetvek, észre sem vettek, Mosolyogva mindent elvettek! Elvileg, hogyha úgy szerettek, Mondd, miért nevettek? Eljött a perc, Robbanj, ha félsz Kihűlt a láng Meghalt a fény... Legalább ne hazudj, Hogy nem félsz álmodozni, Fegyvercső ellen lázadozni, Hát baszd meg! Te vagy megszorulva?! Ha szíven szúrtak, hát szüless újra! Egy bólogatónak az életébe, A félelmeid szégyenében, Konzerv élet a nép nevében, A pusztítás hevében. Ha az ország óvna, szép is lenne, De csak köpköd felém széllel szemben. Hát ez került harminc évembe?! Kurva életbe! Nem vagyok több egy "undorító"-nál, Ezután te mit szólnál?! A cél él még! Csak félsz! Attól, amit a véredben találsz, Meglátják, mennyit érsz! Mondd, mit veszíthetsz már? Hisz mindent elbasztunk rég! Mielőtt végigfolytanád Sok százezrek szívét, Csak tapsoljál, talán A végén majd meghajlunk! Mert nálunk ez így szokás! Mert így nevelt az anyám És hitt benne, hogy az ember jó És vannak még csodák! Ma már tudom, hogy tévedett! Mert minden ember más, Hogy élnél ma, ha tudnád, Hogy holnap vége és nem lesz folytatás? Isten áldjon Hogy jobban fájjon! Rémálmunkból Áldás szálljon rád! Félsz! Attól, amit a véredben találsz, Meglátják, mennyit érsz! Mondd, mit veszíthetsz már? Hisz mindent elbasztunk rég! Mielőtt végigfolytanád Sok százezrek szívét, Csak tapsoljál, talán A végén majd meghajlunk! Mert nálunk ez így szokás!