A város szemei

Egy gondolat megszállt most és magamra zártam a belvárost Hogy úgy mint régebben összefussak veled majdnem véletlen Fél homály, kis italka nincs talán a kártyáink kirakva Van némi sejtésem mi lesz ma mondhatni nincs semmi dilemma Valami közeleg, ó jaj a nyelvem a nyakad egy sóhaj Szólj ha messzire mennék egy titok vagy amivel eldicsekednék A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki Kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el hogy nincs semmi Bámulnak az utcák, s minden tér de más nem látott úgy mint én A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki Összenézünk, összeérünk, a történetekkel visszatérünk Lehet nincs is miértjük csak mi tudjuk csak mi értjük Minden érzelem túltolva, közelről beszélünk suttogva Száj a szájtól fél centi, veled a legjobb eltévedni Hipnotizálva megyek fel hozzád, míg az éj ütemét meghozzák A kopogó léptek a Dob utcán, minden percünk lefotóznám A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki Kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el hogy nincs semmi Bámulnak az utcák, s minden tér de más nem látott úgy mint én A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki Ez a mienk, és ilyet nem tud más a valóságból kiugrás Szikra robban, szoknya libben szétpattannak a gombok az ingen A liftben, a világ elnémul az ész kitenné a ne zavarj-táblát A kezem a stop-gomb felé nyúl, talán ez több, mint barátság A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki Kicsit egymásba zuhantunk, de játsszuk el hogy nincs semmi Bámulnak az utcák, s minden tér de más nem látott úgy mint én A város szemei rajtunk utánunk fordul mindenki