Táncolva érkezem,
beleszédül a város,
egy álom, mi ébren tart,
amíg lüktetve ringat a lábdob.
A körúti pénteken,
csókkal búcsúzunk a mától,
a száguldó fényeknél
minden hangos az élet zajától.
Olyan forró, hogy minden szó
értelmet veszít, ahogy a nyár is,
lángol, míg összeforrnak
a nappalokkal az éjszakáink.
Forró, hogy minden szó
értelmet veszít, ahogy a nyár is,
lángol, míg összeforrnak
a nappalokkal az éjszakáink.
Figyelj, hogy átérezd te is
a pillanat dallamát,
repülj velem, szorítsd meg a kezem,
engedd a szívedet át.
Bújjunk ki hirtelen
a holnapok forgatagából,
szedjünk ki titkokat
egy suttogó feles pohárból.
Leszek rúzsfolt az ingeden,
cseresznye a koktélruhámon,
és épp, mint a filmeken,
színeset csattanok a szádon.
Olyan forró, hogy minden szó
értelmet veszít, ahogy a nyár is,
lángol, míg összeforrnak
a nappalokkal az éjszakáink.
Figyelj, hogy átérezd te is
a pillanat dallamát,
repülj velem, szorítsd meg a kezem,
engedd a szívedet át.
Figyelj, hogy átérezd te is
a pillanat dallamát,
repülj velem, szorítsd meg a kezem, engedd a szívedet át.
A szívedet át.
Figyelj, hogy átérezd te is
a pillanat dallamát,
repülj velem, szorítsd meg a kezem,
engedd a szívedet át.
Figyelj,
figyelj, hogy átérezd te is,
figyelj,
figyelj, hogy átérezd te is.
