Egy kicsit fáj

Emlékszem azt mondtuk, hogy nincs, ami szétszakítson Bármi várhat ránk, mi úgyis kitartunk De aztán jött egy pár hét, és talán néhány hónap A közös percek lassan, de biztosan mosódtak Mi mégis megpróbáltuk, nem mondanám, hogy bánjuk Talán a sebeinkből hegek maradnak, nem pár lyuk Olyat, mint mi voltunk, vagy lehettünk volna Biztos, hogy nem találhatunk már soha Fáj, de már nem úgy mint régen Néha fáj, mégis maradunk épen Kicsit fáj, meg kicsit nincs vígasz Mikor vége és csak magad maradsz Hidd el én nem kívánom, de magam előtt látom Ahogy a Lehel utca 4 szám alatt megpróbálok Beléd önteni egy darabot a lelkemből Hátha kihúz téged a gödörből De túl sok darabot nyeltél már be És túl sok barátot daráltál le Túl sokszor nem voltál ott nekem Fáj, de már nem úgy mint régen Néha fáj, mégis maradunk épen Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz Mikor vége és csak magad maradsz (De ugye...) Fáj, de már nem úgy mint régen Néha fáj, mégis maradunk épen Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz Mikor vége és csak magad maradsz Fáj, de már nem úgy mint régen Néha fáj, mégis maradunk épen Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz Mikor vége és csak magad maradsz (De ugye...) Fáj, de már nem úgy mint régen Néha fáj, mégis maradunk épen Kicsit fáj, meg kicsit nincs vigasz Mikor vége és csak magad maradsz