Még ifjú szívemben lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet
De íme sötét hajam őszbe vegyül már
A tél dere már megüté fejemet
Elhull a virág
Beborul az ég körülöttünk
Elhull a virág
Elmúlik az idő felettünk
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt
Elhull a virág
Beborul az ég körülöttünk
Elhull a virág
Elmúlik az idő felettünk
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt
Fejfámra akaszd
Én feljövök érte a síri világból, az éj közepén
S leviszem azt
Elhull a virág
Beborul az ég körülöttünk
Elhull a virág
Elmúlik az idő felettünk
Töröld le makacs szemeimről a záport, érted hullik
De Te könnyeden elfeledéd hívedet
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
