Átkozott nyár

Átkozottul hosszú volt a nyár Társam nem volt más, csak a magány Elesett szerelem Se veled, se velem Nem történt még ilyen sohasem Megcsókolt a szellő idekint Egy szebb élet a lelkembe tekint Türelem, türelem Végy egy mély lélegzetet Mindig lesz ki magadért szeret Mondd meg Isten, mi lesz én velem Milyen terhet szántál még nekem Fáradt vagyok, lehunyom a szemem S tenyeredbe hajtom a fejem Itt hagytad hát nekem a zenét Mondd, hogy legyek így csendes feleség Türelem, türelem Feledem-szerelem Elfújtad a magányt, életem Most megpihentem őszi éjszakán Az átkozottul hosszú nyár után Türelem, türelem Megélek még száz csodát Mit kislányomnak adok majd tovább