Te vagy nekem a fény, Te vagy a zaj
Te vagy a szélcsend, a zivatar
Te vagy a múlt, Te a jövő
Nekem az éltető levegő
Te vagy nekem a fény, Te vagy a zaj
Te vagy a szélcsend, a zivatar
Te vagy a múlt, Te a jövő
Nekem az éltető levegő
Az Élet vizén egy magányos csónak
Vártam Rád, de nem tudtam hol vagy
Egyedül álltam szembe mindennel
De belül tudtam egyszer jönnöd kell
Talán a sors akarta így
Talán csak véletlen
Kikötöttél mellettem
Mondd, hogy így marad
Mondd, hogy mindig itt leszel
Mondd, hogy sosem múlik el
Mondd, hogy nem engedlek el
Többé
Te vagy nekem a fény, Te vagy a zaj
Te vagy a szélcsend, a zivatar
Te vagy a múlt, Te a jövő
Nekem az éltető levegő
Te vagy nekem a fény, Te vagy a zaj
Te vagy a szélcsend, a zivatar
Te vagy a múlt, Te a jövő
Nekem az éltető levegő
Kabátot húz a nyár, itt az idő búcsút intsen
Sarkában az ősz, nyálkás ujja a kilincsen
Még nem telt el sok idő, de már felszállt a köd
Úgy aludt ki a tűz, ahogy a fellángolás jött
Az elmúlás miért húz közel, mikor kezed úgy ölel
Azt érezhetném tőle a búcsú soha nem jön el
Legbelül mit érzek, arra szavak nincsenek
Egy fekete lyuk van bennem, dobogó szív helyett
Ahogy távolodunk egymástól, mára én is beláttam
Bárhová is visz a szél és azt hittem, hogy lezártam
Lehet, hogy most az kell, hogy elengedjelek
Úgy szeretnél együtt lenni, ahogy nem lehet
Túl önző vagyok tudom, nem osztozhatok rajtad
Bennem csak egy szebb élet ígéretét hagytad
És milyen búcsú az, ahol tudjuk folytatás lesz?
Vajon akarjuk e egymást újra akkor is, ha más lesz
Mondd, hogy így marad
Mondd, hogy mindig itt leszel
Mondd, hogy sosem múlik el
Mondd, hogy nem engedlek el
Többé
Te vagy nekem a fény, Te vagy a zaj
Te vagy a szélcsend, a zivatar
Te vagy a múlt, Te a jövő
Nekem az éltető levegő
Te vagy nekem a fény, Te vagy a zaj
Te vagy a szélcsend, a zivatar
Te vagy a múlt, Te a jövő
Nekem az éltető levegő
