Az ég, ez a szép encián-kék
Mi szívjelet alig kap, csak dekadenciánkét
Mégis közel jön
Mint utazóhoz az a messzi látkép
A vonszolt kóma komfortzóna
Megalkuvás-gyűjtemény
A folyton jövő újabb pózna
Ablaktörlő, gyors tünemény
Súlyunk keréknyomot hagy a békán
A szétsírt úttest hozadékán
Pillanatok netovábbja
Helyünket a tájra tetoválja
Eső hull oda
Szellő fúj, vigye
Erdő, út, moha
Kettő nyúl ide
Ez az élet új dala
Soha nincs B-oldala
És a szívnek jó vele
Ez a szózene
Hajnalt sürget a mező sokrétű feladata
A kelő nép, előkép, szép jövő lerakata
Az idő nem rajtunk múlik, de nekünk
Nem vagyunk még, csak leszünk
Forog a tér, e régi körhintás
Hideg időben anyaga ősmintás
Valami szélszerűség muzsikál benne
Eljátssza azt, ami magától is lenne
Anyaméh-dallam, déjà vu zene
Hogy tengerben vagy dézsa vízben
Minden szép, nem ért az entrópia
Ha az élet eredeti (a sors miért kópia?)
Eső hull oda
Szellő fúj, vigye
Erdő, út, moha
Kettő nyúl ide
Ez az élet új dala
Soha nincs B-oldala
És a szívnek jó vele
Ez a szózene
A kotta és aki alkotta ma egybecseng
És felnéz rá, aki már veszítene
Hát eddig sem ő tartotta, most feldereng
Mert rázkódik a színtér és közben vele díszlete
Eső hull oda
Szellő fúj, vigye
Erdő, út, moha
Kettő nyúl ide
Ez az élet új dala
Soha nincs B-oldala
És a szívnek jó vele
Eső hull oda
Szellő fúj, vigye
Erdő, út, moha
Kettő nyúl ide
Ez az élet új dala
Soha nincs B-oldala
És a szívnek jó vele
Ez a szózene
