Zárka (feat. VZS & Hibrid)

Börtönrácsok nyíljatok ki Á, phralám, szabadulj ki, ja Kedves phralám, ha minden úgy alakul Akkor jövőre nyárra már szabadulsz Mindig mondtad, nagyon kicsi kell a nagyszabáshoz Ott biztos leülhetsz a nagyvagányok asztalához Eltelik majd hamar az a pár év Addig töltsék neked a cigit, főzzék le a kávét A családért mindent megtettél testvér, ahogy szokás Építés, rombolás, eladás előtt kóstolás Én kint vagyok, te bent, és néz az anyád ostobán Hogy lesz most tovább? Hogyan csinálják? Hogy mikor változtál meg mintagyerekből egy zsivánnyá És miért mondják az éjszakába szívjad fel és igyál rá Áh, ez egy kalitka, ahol megalszik a szikra A legkeményebb baszik ma Holnap is az baszik, ha ide kandikálsz Szigorú hierarchiák, mitől vagy ilyen rafinált? Bátya, átnézek a szögesdróton Flashelem, hogy a rendőrautó követ folyton Nem törődve semmivel, ez bűnözés Elsőnek még buksza pénz, pár hónap múlva fűből élsz Az ablakon kajak a hideg is bekandikál Jöhet a nyár után a hűsölés És, szarkész a brigád Mindig szálljon a nóta az összes sittig Tesó, még várlak, ez lesz már a hetedik év Ez a dagadt cigány a könnyeit megeszi épp Pedig én vezekeltem eleget a tetteimért Mostmár bátran halnék meg a közös emlékekért Megint szólj rám úgy, mint régen, hogyha eltévednék Ha üzennél, hogy szabadulsz, én eléd mennék Megint kitaposnánk az utunk, mint taknyosokként Mindig kibuktál, hogy ne feszüljek hajnalonként De én csak húztam egymás után, aztán ez baszott szét Inkább hallgathattam volna rád, mert megmondtad rég De én az orrom után mentem, hamar jött is a baj Aztán a testvérek elárultak még annó tavaly Kivoltak, mer' nem tudták a jelszavakat Ők igen könnyen, de én nem adtam el magamat De vannak kivételek, Veterán, Flex és Gabi Velük mai napig beszélek, mert erős ez a damil Kettőhússzal száguldok a hétbe a stúdió felé Be-be-befarolok úgy, hogy kicsikorog a kerék Jamaica, Kolumbia között ingok folyton A bánatom a mikrofonba folytom vagy a Jackbe Piázok a testvérekkel Az utcán sziréna, kékek mindig lesben Ezek gettós gépek, phralám, meg se lepnek Visznek, majd szabadulsz, ez az élet rendje Harcok folynak a kibaszott lelkembe' A démonjaim nem hagynak sohase cserben Mikor a kistesókat látom, hogy a bűnbe belemennek A szívem szakad meg, ez így nincsen rendben Miért vonz a börtönnek romantikája? Nem jobb kint, tesó, szeretetben a családdal? Csábít a pénz, a presztízs, hírnév De van másik út, hidd el, vágom a gödör mélyét Táncoltam én is a penge élén De csak prikezsia, az Úrba vezet az én utam Ámen! Látom a csillagos eget Bent írom, anyám, a levelet Mert azt is beleírom néked, jaj Hogy hazamennék Mert csavargók sem, hogy ne lettünk volna Mert hogyha nékünk anyánk volna jó Haj, de csavargók sem, hogy ne lettünk volna