Szép mentés

Szép mentés Nem volt még ilyen, alig-alig állok A lábam alól tűnik el most így a világ De hogy mért lennék Én mindig az, aki neked ártok Ha kérdeznél többször, én elmondanám Egy vándormadár ül az orgonán Télire most ő is elszenderül És azt álmodja, hogy az óceán Egyszer az ő szárnya alá terül Hát gyere, mondd el, mi bánt Hogy lesz-e holnap S az eső után a nap süt-e ránk Hát gyere, mondd azt, hogy élsz Hogy úgy, mint senki És sodor a szél tovább velem Szép mentés Nem volt még ilyen, alig-alig állok A lábam alól tűnik el most így a világ De hogy mért lennék Én mindig az, aki neked ártok Ha kérdeznél többször, én elmondanám Szép mentés Mért lennék én az, aki te? Szép mentés Mért lennék én az, aki te? Újra nyílik már az orgona Tisztul az ég, s a szél is elcsendesül Egy utazó alszik rajta, s otthona Lesz a világ, s a lelke tovább repül Hát gyere, mondd el, mi bánt Hogy lesz-e holnap S az eső után a nap süt-e ránk Hát gyere, mondd azt, hogy élsz Hogy úgy, mint senki És sodor a szél tovább velem Szép mentés Nem volt még ilyen, alig-alig állok A lábam alól tűnik el most így a világ De hogy mért lennék Én mindig az, aki neked ártok Ha kérdeznél többször, én elmondanám Szép mentés Mért lennék én az, aki te? Szép mentés Mért lennék én az, aki te? Szép mentés Mért lennék én az, aki te? Szép mentés Mért lennék én az, aki te? Szép mentés Mért lennék én az, aki te?