Ha istenek teremtik a rosszat, akkor véletlen
Munkájuknak jó részét elvégeztem
Csókra kelek, mit mint nemezisem visszaadsz
Merev leszek és lemez is, te rajtam adat
Tartalék maradékom tenyeremen hordozom
Hordónyi ember-tartozékaimmal tartozom
Üveg énembe születve visszakapsz,
Megint megcsókoljuk palack-magamat
Ha elmondom mid igen, mid, amid nem vagyok
Szép én neked soha nem lehetek
Bátorságom összeszedegetem
Gyere, nézd, ahogy szedem
Segíts, fárad már a kezem
Csak te vagy édes, mind éretlen
Nyíló tűzifáján az életnek
Ha elmondom mid igen, mid, amid nem vagyok
Szép én neked soha nem lehetek
Bátorságom összeszedegetem
Ha szép leszek, kinek kéne meghálálnom?
Ha nem vagyok, mondd, kié ez az álom?
Ha istenek a társasban ügyetlenek, rosszak
Ezt a játszmát én már megint jól...
Szé-é-ép
Én neked soha nem lehetek
Bátorságom összeszedegetem
Ha szép leszek, kinek kéne meghálálnom?
Ha nem vagyok, mondd, kié ez az álom?
Ha istenek a társasban ügyetlenek, rosszak
Ezt a játszmát én már megint jól beszoptam
Édes és savanyú a könnyem
Most ha szeretném kéne, hűtlen lennék könnyen
De ha muszáj volnék megcsalni téged
Én inkább szeretnélek addig, amíg élek
Míg élek
Míg élek
