ELŐRE (feat. Milan Hodovan)

elbújok még magamban hibáim simogattam most lelocsol a bánat csak ez jutott a mának a gondolat kicsit zavaros egy forgó kisszobában forgolódó szavakon úgy kalimpálnak pedig elvileg ezek könnyű dolgok követ ez az álmosság ahogy a fény úszik a falakon nappal is megszoknám körvonalak, anyagok, sűrű közegek gyűljetek ide gyorsan hogy megtudjam milyen lehet a túloldal fehér hazugságok már nem sokat érnek amikor én kértem miért nem kerestél meg évszakok csak múlnak mutasd, hogyan lépjek közös nevezőre előre előre mindig mások a feltételek magaddal se vagy elégedett mindegy, hogy én mit csinálok így pazaroljuk el az éveket fehér hazugságok mutasd, hogyan lépjek közös nevezőre előre előre úgy félek, hogy felébredek s a tükörben majd nem is látszom gyenge fényben eltakarva örök önigazolások mert nekem tényleg mindegy ahogy félrebeszélek csak telnek az évek majd megoldom máshogy én nem voltam sosem elégedett de meg lehetne lépnem (de meg lehetne lépnem) de ő rám soha sem emlékezett csak egymagában fér el fekete köntös vacak élet fehér hazugságok már nem sokat érnek amikor én kértem miért nem kerestél meg az évszakok csak múlnak mutasd, hogyan lépjek közös nevezőre előre előre mindig mások a feltételek magaddal se vagy elégedett mindegy, hogy én mit csinálok így pazaroljuk el az éveket fehér hazugságok mutasd, hogyan lépjek közös nevezőre előre előre mindig mások a feltételek magaddal se vagy elégedett mindegy, hogy én mit csinálok így pazaroljuk el az éveket fehér hazugságok mutasd, hogyan lépjek közös nevezőre előre előre