Az Árulók Kapuja

Kísértenek már gyerekkoromtól kezdve Jönnek az utcán, otthon, az ágyban fekve Titkos társaságba, rejtélyes szervezetbe A rossz ellen, a jóért azonnal lépjek be Egy pillanat, amíg kínlódtam, nem sok Az első lépés örökre felavatott Az ajtó csak befelé nyílik Egy percre megálltam Elmosolyodtam az árulók kapujában Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Ez vár rád Beléptem az első homályos terembe Egy fekete párduc ugrott az ölembe Nevemen szólított, s nem voltam megijedve A kiscicád vagyok, suttogta lihegve Különös zene szólt egy barna szobából Láttam, ahogy a körben egy aranyszobor táncol Páncélfejű szörnyek csíkos pizsamában Csodálkozva álltam az árulók kapujában Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Ez vár Rád Most érkeztem, és már is mindenki ismer Egyértelmű világ, csakis egyet tisztel A falon nincs zászló, csillag sem feszület A talált tárgyak között sem lehet becsület Nő boldog a nővel, fiú az anyjával Nem törődik senki a világ bajával Megnyugodtam végre, magamra találtam Mosolyogva állok az árulók kapujában Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Ez vár Rád Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Mindenki nem lehet hős Ez vár Rád Mindenki nem lehet hős Ez vár Ránk