Átok És Ígéret

A nő nem félt, A kígyótól, Egy almát kért, Mert kíváncsi volt, már rá. A kígyónak, Tetszett a nő, Hogy megrontsa őt, Hát megadta, amit kért. Az asszonyhoz, Így szólt az Úr: Nem tetted jól, Hogy nem hallgattál rám. Hát kínlódj csak, Ha szülni mész, És szolga légy, Egy ostoba férfiért. A férfihez, Így szólt az Úr: Mert nem hittél, Hát robotolj amíg élsz. A kígyó most, A hasán jár, Nyeli a port, És sziszegve kapkod a lábak után. Dolgoztam, áldoztam, Bosszút álltál, Sosem lesz vége ennek, Elátkozott életemnek. Még nem elég, még nem elég, Ha akarod tiéd a nőm. Minden lény, Csak érted él. Sokszor imádkoztam Kegyelemért! Sosem lesz vége ennek, Elátkozott életemnek! Féltékeny vagy, beteges vagy! Elvehetnéd mindenemet! Arra vársz, Hogy tegyem eléd! Dolgoztam, áldoztam, Tűrtem a sorsot! Sosem lesz vége ennek, Halálnak és félelemnek! Vér, veríték, Száz nemzedék! Mennyi könnyet sírjunk még Egy almáért, s egy asszonyért? Minden tiéd, Te vagy a vég! Halleluja! Glória! Glória! Halleluja! Glória!