Valahol Bús Dal Szól

Szép volt Kibontott hajjal Ahogy táncolt Súlytalan És szép volt Ahogyan várt rám A párnámon Kócosan Még nevetett Amikor súgta "Ez a város Nem boldogít!" Szabadulj! Menekülj innen! Ha mélyre jutsz Itt senki nem segít! Azután átölelt És vigaszt keresve bújt hozzám Szomorú mozdulat Mintha kérne, "Vigyázz rám!" Nem, nem, semmit nem értettem jól Most értem Most, hogy már nem tudom, merre van Most féltem Oh, milyen hideg tud lenni egy város Tudom már Valahol bús dal szól És ostobán csak körbejár Ülök egy bárpultnál És fázom, szinte fáj Oh, szinte fáj